Itt a szeptember, az óvodakezdés. Ez azt is jelenti, hogy megint elmúlt a nyár, potyognak a színes levelek és a termések, érnek az őszi gyümölcsök, így a szőlő is.
Ennek során több alkalom nyílt beszélgetni szőlőről – akár szőlőcsipegetés közben is – a szüretről, a hagyományokról. Igyekeztünk érzelmileg is ráhangolódni az eseményre. Felelevenítettük a régi, néphagyományokon alapuló szüretek eseményeit, szüreteléssel kapcsolatos eszközökről, régi szüretekről képeket nézegettünk, beszélgettünk. Egész héten át a szőlő, a szüret és témája köré szerveződtek a foglalkozások, szüreti nótákat, táncokat tanultunk.
Majd eljött a nagy nap, amikor mindenki felvette a narancssárga pólóját, és értünk jött a nagy busz. Monorierdőig meg sem álltunk, ahol Mariann néni tárt karokkal fogadott bennünket. Csak úgy csattogtak az ollók, és púposodtak a szőlők a vödrökben, kosarakban egyaránt. Az összegyűjtött szőlő egy részét közösen megmostuk, leszemeztük /a bogyókat leszedtük a fürtökről/ egy edénybe tettük. Közben őszi verseket, dalokat mondogattunk, énekeltünk. Természetesen megízlelgettük melyik édesebb, melyik milyen színű, méretű és szó esett a közvetlen tapasztaltatás mellett azokról a kifejezésekről is amelyeket a mai kor gyermekei nem ismernek /csősz, must, présház, szemelés, préselés, stb./. Nagyon szorgalmasak voltunk. A munka után jólesett az ebéd. A nap folyamán sor került lovas kocsikázásra és állatsimogatásra is. Etettünk lovakat és vendégeskedtünk a baromfiudvar lakóinál.
Délután már szinte négykézláb „felmásztunk” a buszra, ahol az egész napi élmény után álomba szenderültünk.
Az idő tökéletes volt, a kerti mulatság remekül sikerült. A hazacipelt szőlő pedig váljék mindenki egészségére!